Manta – vízre épült villa félpanzió plusz ellátással, hidroplán transzferrel. 2019. október. Akkor következzen egy erősen szubjektív és sok kivételes elemet is tartalmazó beszámoló a You & Me by Cocoon-on töltött egy hetünkről. Idén először Qatar-ral mentünk, sokkal olcsóbb is volt, mint az Emirates és az átszállási idejei is jobbak voltak. Valójában a 4 útszakaszból 3-on szerencsések voltunk, mert ha nem is félig üres, de erősen foghíjas gépen mentünk, sok üres hely volt, így pl. a hármas üléseken csak ketten ültünk. Dohából hazafelé azonban úgy megtömték a gépet, hogy alig
volt lábhely, jelentősen lecsökkentették az ülések közötti távolságot, ráadásul gépet is
váltottak, így pl. az ingyenesen előre lefoglalt helyünk hirtelen egy vészkijárat elé került. Ez
azért lényeges, mert az ablaknál levő ülést nem lehet mozgatni, ami az öt és fél órás úton,
szűkre vett üléstávolsággal több, mint kényelmetlen. A dohai reptér duty free-je
kifejezetten drága, persze aki Aston Martint akar vásárolni, annak mindegy. Még soha
nem vártunk 1 óránál többet a hidroplán transzferre, most ez az idő 2 óránál is több volt,
csak 12.15 után szálltunk fel, de legalább kaptunk fejenként egy kis üveg vizet és egy
szendvicset a C terminál várójában.
Mindenképpen külön kell írni az időjárásról, de ide szúrom be, mert erősen érintette a
hazautat. A felkészült Maldív utazó tudja, hogy két monszun, esős évszak, stb. Azt kell
mondjuk, hogy elsőre megtévesztő lehet ez az esős évszak dolog, mert lehet, hogy ebben
az időszakban 3x nagyobb az esős napok száma, de ha az ember jobban megnézi a
statisztikákat, akkor az is szembeötlő, hogy ettől még nem csökken jelentősen a napos
órák napi átlagos száma. Azaz többször van eső, párásabb is a levegő, több a felhő is,
hűvösebb is van 1-2 fokkal, de egyáltalán nincs rossz idő. Nekünk most a 8 nap alatt 1
esős délutánunk volt mindössze. A helyiek szerint jelentősen függ az időjárás a resort
elhelyezkedésétől is (egy szélesebb csatorna, vagy kandu, ahogy ők mondják szinte
arrébb tolja a felhőket), könnyen elképzelhető, hogy a látótávolságban lévő többi szigeten
jól láthatóan ömlik az eső, miközben a villa teraszán kiválóan lehet napozni.
Hazainduláskor is gyönyörű napsütésben szálltunk fel a Malétól 180 km-re É-ÉNY
irányban lévő szigetről, de mire a Malé atollba értünk már bizony dézsából öntötték. A
Trans Maldivian-nál azért fel vannak készülve erre, szinte egy métert sem kellett
megtennünk esőben, a hidroplánról kiszállva adtak ernyőt, a busz is közel állt a váró
kijáratához, meg a lépcsőhöz is. A csomagokat is letakarták ugyan, de még itthon is vizes
volt a búvártáskánk és nem belülről. Egyszóval, a Maldív-szigetekre általában kiadott
időjárás előrejelzés pont nulla hasznosságú egy adott sziget vonatkozásában, extrém
esetben ki lehet fogni napokig tartó rossz időt akár főidényben is, de általában az esős
évszak is tökéletes nyaralóidőt biztosít.
A resort idén márciusban nyitott, de a építkezés befejezését irányító, majd a nyitást
levezénylő general manager augusztus végén távozott és azóta új vezetője van a
resortnak. Nem tudjuk, hogy ennek a váltásnak tudható-e be, vagy organikusan is ide
fejlődtek volna a dolgok, de a legnagyobb utazás/szálloda értékelő oldalon olvasható, az
étkezéssel kapcsolatos negatív kritikák egyike sem állta meg a helyét a mi ottlétünk alatt.
Nem keverték össze a megrendelt fogásokat, nem hozták ki rossz sorrendben, stb. Volt
viszont egy olyan gondunk, hogy tapasztalatunk szerint nem volt teljes mértékben
egyenszilárdságú a kiszolgálás. Értjük ez alatt, hogy az elfogadhatónál nagyobb volt a
különbség mondjuk a vacsora elköltéséhez szükséges időben: egyik nap 1 óra, a másik
napon 2-nél is több. Szorul ez némi magyarázatra (lásd később), de ekkora különbség
azért szembeötlő. Számunkra sokkal nagyobb problémát jelentett a reggeli, mivel búvárok
vagyunk és a napi hajó fél kilenckor könyörtelenül elindul. A reggeli 7-kor kezdődött, de az
első két napon 8 után még nem tudtuk befejezni. Annak aki nem akar visszamenni a
villájába ezt követően, még rendben is lehetne, de aki igen, annak ez nem fér bele. És itt
most egy szinte hihetetlen történet veszi kezdetét.
Jeleztük ezt a gondunkat a búvárbázis vezetőjének, aki említette, hogy volt olyan
vendége, aki inkább nem reggelizett, csak hogy nyugodtan odaérjen a hajó indulására.
Valamint jelezte ezt a szinte csak búvárokat érintő kérdést az illetékes marketingesnek.
Aki a következő napon megkeresett minket és egyeztett egy időpontot, hogy a general
manager-rel tudjunk beszélni a kérdésről. Le is ültünk Mr. Jay-el a bárban, meghívott
minket egy italra és érezhetően belülről jövő beszédében elmondta, hogy minden
észrevételt komolyan vesznek, most éppen 4 fővel növelik az étterem létszámát,
folyamatos a képzés, stb. Mindezeket követően – mondjuk nyilvánvalóan kivételes módon
– még meghívtak egy romantikus vacsorára, a bár vezetője, aki dél-afrikai külön meghívott
egy szűkkörű braai-ra, maguktól lehetővé tették a késői kijelentkezést a távozás napján 15
óráig és még sorolhatnánk. Nyilván nem fog mindenkivel ez megtörténni, de ha általában
javul a szolgáltatás színvonala, már megérte. Valójában a személyzet minden tagja
nagyon készséges és segítőkész volt, kivéve talán a takarítót, aki a mi ízlésünkhöz képest
kissé túlságosan érdekelt volt a borravaló megszerzésében és az elvártnál többször
jelentkezett semmitmondó kérdésekkel, miközben az alapfeladatát meg nem végezte el
elég alaposan.
Visszatérve az értékelésre: a felszolgált ételek kiválóak, bármelyik étteremről legyen is
szó. A szigeten ugyanis több is van belőlük, nem írunk itt bővebben róluk, mert rengeteg
értékelés található a neten. A víz alatti étteremben nem jártunk, mivel azt gondoljuk, hogy
az ár-érték aránya egy fine dining szakértőnek biztosan rendben lenne, de mi nem
vagyunk azok. Mivel félpanzión voltunk, ezért az ebédről nem tudunk beszámolni, de
vacsorára az olasz, a japán (ahol egyébként filippínó a szakács) és a fő étterem is
rendben volt. Ez utóbbiban van napi menü és állandó választék is. A napi menüben
foglaltak nyilvánvalóan befolyással lehetnek az ételek elkészítési idejére, de véleményünk
szerint nem indokolnak kétszeres különbséget a vacsora idejében. Mindegyik étterem a la
carte, nekünk a félpanzió plusz azt jelentette, hogy vacsorához korlátlan volt az
italfogyasztás is. És ugye pont ez volt a probléma is, mert reggeli csak a fő étteremben
elérhető de az is a la carte, mert az a koncepció a szigeten, hogy egyáltalán nincs büfé
jellegű étkezés.
A szobákba naponta elvben két alkalommal két félliteres üveg vizet készítenek be. Ez
minden valószínűség szerint kevés, de a strandon is adnak – hűtött – vizet kérésre, illetve
a szobákba is hoznak, ha jelzi a vendég az igényét a recepción. Az 5 csillaghoz méltóan
saját borhűtő is van a szobákban, de azt figyelembe kell venni, hogy az árak is 5
csillagosak, ami nincs a csomagban, az azért még maldív viszonylatban is drágának
minősíthető, pl. 1 kisméretű pizza, kiszállítva a villába 20 USD. De az is finom.
Mi Manta villában voltunk, ami a legolcsóbb kategória a szigeten. Napfelkelte oldal, nincs
saját medencéje és kisebb is mint a többi. Persze ez relatív, mert így is 55 m2. Ugyancsak
saját többször megerősített tapasztalat, hogy naplementét csak nagy szerencsével lehet
egyébként is látni, mert az ég és tenger találkozásánál általában mindig felhők vannak,
tehát ezért plusz költséget vállalni felesleges. A sziget egyébként saját döntése alapján 1
órával a Malé-i időzóna előtt van, azaz az étteremből pont kiválóan lehet naplementét
nézni egy pohár jófajta chilei vörös társaságában. A medence koncepciót nem értjük –
igaz, mi búvárok vagyunk – biztosan jó az, ha a szobához tartozik egy saját csobbanási
lehetőség, de nekünk ott van az óceán meg a lagúna és a központi medencében sem volt
szinte soha senki. Viszont nem sikerült olyan beállítást találni a légkondicionálón, ami
megfelelően halk lett volna éjszakára: jól hűt, de hangos. Ugyancsak hangos a vízre épült
villák közti hosszú és kanyargós pallón (The Long and Winding Road by Beatles)
percenként végig hajtó golfkocsi, de azért ezt el lehet viselni. Merthogy a szigeten, ami
nem nagy, mindent ilyen buggy-nak hívott kocsikkal intéznek, csomag és ember (!)
szállítás, étel kiszállítás, stb.
Ezen a szigeten is sok a kínai vendég, de közel sem annyi, mint más szigeteken, vagy
mondjuk a repülőtéren, ahol nagyobb arányban lelhetők fel, mint a helyiek és az összes
többi náció együttvéve. Az összes többi náció meg itt igencsak vegyes volt, ottlétünkkor
nem volt más magyar szigeten, de tényleg beszéltek olyan nyelven is, amit fel sem
ismertünk.
És akkor a szigetről / búvárkodásról néhány szó: aki megszállott sznorkeles az ne ide
jöjjön, mert sem házi zátony, sem látnivaló nincs. Aki ellenben búvár, annak bátran
ajánlhatjuk a szigetet, mert rendkívül jó 12 merülést szervezett nekünk Frank és csapata.
Ebben biztosan benne volt, hogy a 6 merülési napból 3-on csak ketten voltunk a hajón és
szinte személyre szabható volt a meglátogatott hely. A manták még nem költöztek vissza
a nyugati oldalra, de így sem maradt hiányérzetünk, mert 100 delfin, vagy 25 dajkacápa
között búvárkodni azért nem mindennapi. A sziget partján több helyen betonmólót
építettek, és néhány 10 m távolságra a lagúnában is hullámtörőket helyeztek el bizonyos
helyeken (főleg nyugati oldal), de ez egyáltalán nem zavaró. Ami viszont zavaró, hogy a
Manta/Doplhin villákhoz vezető palló és a sziget találkozásánál, valamint onnan a nyugati
oldali part irányában a napvilágra kerültek a part kialakításához használt 1m3-es
homokzsákok, szóval itt érezni lehet a friss nyitást, csak az ellenkező előjellel. A szigeten
naponta tartottak moszkitó irtást, de ez valójában csak a 10db parti villa lakóit érinti
közvetlenül és őket is csak néhány percig, mi alig láttunk rovart, volt persze néhány légy,
meg darázs, sőt szitakötő is és persze megtalálhatók a szokásos fauna elemek is, mint a
gyümölcsevő denevér, a gyíkok, szürkegém.
Van nekünk egy díjunk, a Mi Szigetünk. Mostantól a You & Me by Cocoon a díj
tulajdonosa.